(HELYETTEM IS
MONDTA):
ˇ A
természet realitás persze, de az én festővásznam sem kevésbé.
ˇ Nálam a kép felbontás
eredménye. Festek egy képet, azután szétrombolom.
Végeredményben semmi sem vész el; a vörös, amit egyik részről
elvettem, ott van valahol másutt.
ˇ A képet az ember nem gondolja
el, és nem rögzíti előre, amíg készül, követi a gondolat
mozgását. Készen is tovább változik; annak lelkiállapota
szerint, aki nézi. A kép él, mint az élőlény, változik a
mindennapi élet követelményei szerint. Ez természetes, mert
hiszen a kép csak az által él, aki nézi.
ˇ Sok idő múlik el, míg az ember
fiatal lesz.
ˇ Mindig olyan dolgokat csinálok,
amiket nem tudok, így leszek képes végül megcsinálni azokat.
ˇ Mint képzelik azt, hogy a néző
úgy élhesse át képeimet, ahogyan én átéltem? A kép hozzám
messziről jut el, ki tudja, milyen messziről; kitaláltam,
láttam, megfestettem, s emellett másnap magam sem látom, hogy
mit csináltam.
Pablo
Picasso